CARL SAGAN

Carl Edward Sagan (1934. november 9 – 1996. december 20) amerikai fizikus, asztrofizikus, csillagász, planetológus, biológus, asztrobiológus, egyetemi oktató, író, békeaktivista volt. A NASA tanácsadójaként is dolgozott, köze volt az Apollo – program – hoz, néhány űrszondához, az ő ötlete volt üzenetet kiküldeni Voyager szondákkal a világűrbe a bizonyos plakettekkel, aranylemezekkel, melyek rólunk és bolygónkról tartalmaznak alapinformációkat. És még nagyon, nagyon sok és agyeldobós dolog.

Igazi úttörő volt. Szívügye volt a tudomány népszerűsítése, és a SETI program (a Földön kívüli élet keresése). Az ő regényéből készült a Kapcsolat című film is. =)

„Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne népszerűsítsem a tudományt. Aki szerelmes, világgá szeretné kürtölni a boldogságát.”

1956 – ban diplomázott fizikából a Chicagói Egyetemen, csillagászatból és asztrofizikából pedig 1960 – ban doktorált. A Berkeley-i Egyetem csillagászati ösztöndíjasa volt 1960 – 1962 – ben. 1962 és 1968 között a Harvard Egyetemen és a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium – ában dolgozott. 1968 – ban a Cornell Egyetemen tanított, majd 1971 – ben az egyetem professzora és bolygókutató laboratóriumának igazgatója lett. 1972 – 1981 – ig ezen egyetem által működtetett Rádiófizikai és Űrkutatási Központ társigazgatója volt.

NASA – Robbantás a Hold felszínén – Apollo

A NASA tanácsadójaként rengeteg programban részt vett. Mint például az Apollo – program, melynek keretén belül segített felkészíteni az űrhajósokat.

A Nukleárisbomba a Világűrben cikkben olvashattad, hogy a Szputnyik – 1 pályára állása után, még 1957 – ben Teller Ede (Magyarország, 1908. január 15. – USA, 2003. szeptember 9) atomfizikus javaslatára megszületett az A119 – es projekt, amely arról szólt: robbantsunk atombombát a Hold – on, egyet meg a közelében azt vizsgálva, hogyan viselkedik ennek hatására égi kísérőnk.

Az erre létrehozott csoport tagja volt Carl Sagan is, aki a tudományos számításokat végezte, miszerint mindez lehetséges – e. Pontosabban: veszélyes szinten befolyásolná – e a radioaktív por Földünket.

A válasz egyébként: nem, ám több okból kifolyólag is letettek a dologról.

Ennek hátterében a II. Világháború utáni hidegháború állt, ami a nukleáris fegyverek után kiköltözött a világűrbe. Ennek köszönhetően jött létre mai, jelen formájában a NASA.

Az oroszok sokáig előnyben voltak: állatok az űrben, Luna – szondák a Hold kutatására, Venyera – szondák a Vénusz felderítésére. Aztán az első ember a világűrben címet is ők zsebelték be: 1961. április 12 – én Jurij Alekszejevics Gagarin (1934. március 9 – 1968. március 27) a Vosztok – 1 űrhajóval megkerülte a Földet. Az első női űrhajós is szovjet volt: Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova (1937. március 6 – ). Az első űrsétát is a Szovjetunió tudhatja magáénak Alekszej Arhipovics Leonov (1934. május 30 – 2019. október 11) által.

A Mars – ot viszont az amerikaiak vitték: 1965. július 14 – én a Mariner – 4 szondájuk készített először képet a bolygóról (persze a felszínén először egy szovjet szonda landolt) . Ennek tervezésében Sagan is részt vett.

Bolygók – Űrszondák

A bolygókutatás tette ki kutatásai fő részét és rengeteg munkája volt abban, hogy űrszondákat küldjünk ki a Naprendszert feltérképezni.

Kutatásai alapján feltételezte, hogy a Vénuszon folyamatos üvegházhatás és extrém magas hőmérséklet uralkodik. Egyéb vizsgálatok után arra a következtetésre jutott, hogy a Jupiter Európa holdjának kérge alatt óceán lehet, tavak, tengerek pedig a Szaturnusz Titán holdján.

Részt vett a Mariner, Galileo és Viking űrszondák tervezésében. Ezek a . A Mariner , a Galileo szondák igazolták is felvetéseit a Vénusszal és a Jupiter Europa holdjával kapcsolatban.

Az 1975 – ben, eltéréssel indított Viking 1 és Viking 2 űrszondák sikeresen célba értek, és szerves élet után is kutattak egyebek mellett a Marson.

Pioneer 10 és 11 tervezésében is részt vett. Ezek voltak az első szondák, melyek alkalmazták a hintamanővert, a Marson túli területre merészkedtek, feltérképezték a Jupitert és a Szaturnuszt, és üzenetet hordoznak. Méghozzá egy fémplaketten, ami Eric Burgess (Anglia, 1920. május 30 – USA 2005 március 15) újságíró ötlete volt. Sagan lobbizott azért, hogy megvalósuljon.
A Voyagerek elődjei most is odakint haladhatnak, bár egyikőjükkel sincs már kapcsolatunk. 2003. január 23 – án vettük az utolsó jelet a Pioneer – 10 – től, az is nagyon gyenge volt. Ha még úton van, úgy az Aldebaran nevű csillag felé tart, amely a Bika csillagkép „szeme”. A Pioneer – 11 – el 1995. szeptemberében szakadt meg a kapcsolat. Amennyiben még úton van, úgy a Sas – csillagkép felé tart.

1977– ben indult útnak a Voyager – 1 és a Voyager – 2 űrszonda. Eredeti úti célja mind a kettőnek a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz volt, aztán a legközelebbi csillagrendszer: az Alfa Centauri. Carl Sagan ötlete volt, hogy a plakettek mellet helyezzünk Aranylemezeket is a szondákra.

Ahogyan az is az ő ötlete volt, hogy ha még maradt annyi szufla felderítőnkben csak az alaprendszert futtatva, akkor forduljon vissza egy pillanatra, és készítsen képet Naprendszerünk addig elhagyott darabkájáról.

„Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt – azon a porszemcsén a napsugárban függve.

A Föld csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Gondoljanak a folyókat megtöltő vérre, melyet a tábornokok és császárok ontottak ki dicsőségben és diadalban, hogy ők lehessenek a pillanatnyi urai eme pont töredékének. Gondoljanak a végtelen kegyetlenségekre, amit a pont egyik oldalának lakosai okoztak a másik sarok tőlük alig különböző lakosainak, hogy milyen gyakoriak a félreértések, hogy mennyire erős a gyilkolási vágy, hogy mennyire heves a gyűlölet.

Az alakoskodás, az elképzelt önnön fontosságunk, a lázálom, hogy valamiféle kiemelt helyünk van a Világegyetemben, mindez kérdőre vonható ennek a fakó fénynek tükrében.

Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben.

Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól.

Jelenleg a Föld az egyetlen, mely képes szállást adni az életnek. Semmi más nincsen, legalábbis a közeljövőben, ahova fajunk áttelepülhet. Látogatni, igen. Letelepedni, még nem. Szeretik vagy sem, ebben a pillanatban a Föld az a tér, ahol helyt kell állnunk.

Úgy tartják, hogy a csillagászat alázatosságra nevelő és jellemfejlesztő tapasztalat. Talán nincsen jobb mód bemutatni az emberi beképzeltség ostoba mivoltát, mint ez a távoli kép az apró világunkról. Számomra ez kiemeli annak felelősségét, hogy kedvesebben bánjunk a másikkal, hogy megtartsuk és ápoljuk eme halványkék pöttyöt, az egyedüli otthonunkat, melyet valaha ismertünk.”

A Voyager – ekről bővebben ITT olvashatsz és ITT nézheted meg, hol is tart most a két űrszonda.

SETI
Search for Extra-Terrestrial Intelligence vagyis földön kívüli intelligencia keresése

„Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.”

Sagan szívügye egyebek mellet, a SETI arról szól, hogy mi keresünk intelligens életformát a Földünkön túl. Ösztönözte tudóstársait, hogy rádióantennákkal kutassanak a Földön kívüli élet után. 1982 – ben a Science magazinban egy felhívást is közzé tett a SETI – kutatások elmélyítésére. Ezt 70 tudóstársa, köztük 7 Nobel – díjas írta alá. Ezáltal kapott komolyabb hangsúlyt, nagyobb figyelmet ez a program, amelyet egyébként az 1960 – as évektől a NASA is finanszírozott. Kisebb, „külsős” SETI projekteket és dolgoztak saját programon is, amit később lemondtak (röviden erről ITT olvashatsz). A NASA Ames Research Center akkori élettudományi vezetője, John Billingham dolgozta ki többed magával, hogyan is lehetne hatékonyabban kutatni. Ebből született a SETI Intézet, ami egy non-profit szervezet, 1984 – ben, két taggal: Tom Pierson – nal és Jill Tarter csillagásszal. Napjainkban nagyjából 100 tudós tagja a szervezetnek.

A SETI egyik alközpontja, a kutatási részleg Carl Sagan Center néven fut.

Planetary Society

„Ha a tudományt zárt birodalomnak tekintjük, amely túlságosan elvont és bonyolult ahhoz, hogy az átlagember megérthesse, akkor a helytelen alkalmazás veszé­lyei nagyobbak. Ha viszont a széles közvélemény érdeklődik a tudomá­nyok iránt és törődik az eredményekkel – ha a természettudomány szépségét és társadalmi következményeit is sokkal gyakrabban tárgyal­juk az iskolákban éppúgy, mint a médiában vagy éppen az ebédlőasz­talnál -, akkor sokkal kedvezőbbek lesznek az esélyeink, hogy megtud­juk, milyen valójában a világunk. Ezzel együtt a siker reményében próbálkozhatunk, hogy a magunk javára jobbá tegyük.”

Sagan fontosnak tartotta, hogy az átlagemberrel is megértethesse a tudományt. Arra biztatta tudóstársait is, hogy közérthetően közvetítsék a tudományt. Népszerűsége ennek is köszönhető, bár egyes tudósok szerint túlságosan is leegyszerűsített néhány dolgot.

Az 1979 – ben létrehozott, mai napig aktívan működő Bolygótársaság – ot, avagy a The Planetary Society – t abban az időben alapította Carl Sagan, Bruce Murray és Luis Friedman, amikor az űrkutatási költségeket csökkentette Amerika. Ez egy olyan mozgalom, amely egyesíti és képviseli a világ minden tájáról érkező embereket az űrkutatás és az űrtudomány támogatására. Bárki csatlakozhat a társasághoz támogatóként.

Televíziós személyiség – Író

Rengeteg ismeretterjesztő televíziós műsorban szerepelt és több, mint 600 publikációja jelent meg. Önálló és társ – íróként harminc könyv fűződik nevéhez a világegyetemről és az életről. Ezek közül „Az Éden sárkányai” Pulitzer-díj– at kapott 1978 – ban.

Az 1971 – ben megjelent Reconsidering Marijuana könyvben megjelent esszéjét Mr. X álnéven írta. Ebben kábítószer fogyasztásáról írt, ugyanis marihuána fogyasztó volt.

Az 1980 – ban bemutatott 13 részes az élet és az univerzum eredetét kutató, bemutató Kozmosz – Személyes utazás sorozat sokáig Amerika legnézettebb sorozata volt, ami 3 Emmy – díjat is bezsebelt. Világszerte egyébként több, mint 60 országban mutatták be, és 500 millió ember láthatta becslések szerint. A sorozatból könyv is készült (magyar nyelven sajnos nem elérhető), ami 15 hétig uralta töretlenül a New York Times bestseller listáját.

Békeaktivista

Sagan abban hitt, hogy a nagy számok törvénye alapján létrejöhet Földünkön kívüli civilizáció, ám hogy mégsem találjuk nyomát arra enged következtetni, hogy a technológiailag fejlett civilizációk elpusztítják önmagukat. Egyéb platformokon kívül a Kozmosz sorozatában is taglalta azokat az opciókat, amik saját pusztulásunkhoz vezethet remélve, hogy okulunk, tanulunk mindebből elkerülve a véget.

Ronald Reagan (USA, 1911. február 6 – USA, 2004. június 5 ) elnöksége alatt 1983 – ban szó volt arról – többek közt Teller Ede  javaslatára – , hogy a világűrbe telepített fegyverek adnának védelmet az USA államainak a Szovjetunió nukleáris fenyegetéseivel szemben. Ez volt a Csillagháborús tervezet, vagyis a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés – Strategic Defense Initiative (SDI).

Sagan nyilvánosan tiltakozott ez ellen.

Las Vegas melletti területen, az USA atombomba tesztjeinek helyszínén folyamatos tiltakozások voltak 1986 és 1987 között, melynek Sagan is aktív résztvevője volt. Kétszer le is tartóztatták, amikor átmászott a kerítésen.

Egyike volt annak az öt tudósnak, akik matematikai példákkal támasztották alá, hogy egy nukleáris háborút, egy nukleáris tél követne. Ez a tanulmány az 1983 – ban kiadott TTAPS (a cím az öt tudós nevének betűiből áll össze: R.P. Turco, O.B. Toon, T.P. Ackerman, J.B. Pollack, C. Sagan).

Mentor

Neil deGrasse Tyson (Bronx, 1958. október 5. –) amerikai asztrofizikus, író és tudományos ismeretterjesztő első találkozása Carl Sagan – nel 17 éves korában történt a Cornell Egyetemen. Sagan körbevezette a laborjában, megajándékozta saját, A kozmikus kapcsolat című könyvével – melyet a „jövő csillagászának” dedikált -, majd kivitte őt a buszpályaudvarra, ahol megadta neki az elérhetőségeit. Tyson így emlékszik vissza arra a napra:

„Én csak egy bronxi kamasz voltam, Carl pedig akkor már elismert tudós, de így is látott bennem fantáziát, és meghívott az ithacai Cornell Egyetemre, ahol tanított. Attól a naptól kezdve már nemcsak azt tudtam, hogy milyen tudóssá szeretnék válni, de azt is, hogy milyen emberré.”

2014. márciusában Carl Sagan hagyatéka a Kozmosz sorozat vele folytatódott Kozmosz –  Történetek a Világegyetemről néven. Emellett számos publikációja és könyve jelent meg. A Nemzetközi Csillagászati Unió, vagyis az International Astronomical Union – IAU, tevékenységének köszönhetően fokozta le a Plútót törpebolygóvá, újra alkotva a ‘bolygó’ definícióját 2006. augusztus 24 – én.

Carl Sagan – nél 1994 – ben csontvelőrákot diagnosztizáltak, halálát mégis tüdőgyulladás okozta 1996. december 20 – án. Ekkor már forgatták a regényéből készült Kapcsolat című filmet.

Emlékére több díjat is alapítottak. Tiszteletére elnevezték a Mars Pathfinder űrszonda leszállóhelyét Carl Sagan Emlékállomás – nak. Egy 1982 – ben felfedezett kisbolygót is később átneveztek Sagan – re, ilyen formában is örök emléket állítva egyik legnagyobb úttörőnknek.

„Szeretném hinni, hogy ha meghalok, valamiképpen mégis to­vább élek, lényem gondolkodó, érző és emlékező része tovább létezik. Bármennyire is szeretném azonban ezt hinni, a halál utá­ni életet kinyilatkoztató kultúrák ősi és világszerte elterjedt tanítása ellenére semmi olyasmit nem tudok, ami arra utalna, hogy ez több lenne hőn óhajtott vágyakozásnál.”

Be a Nerdy Bird!