Nem érzem a Gergely-naptárral való együtt létezést. Legalábbis új év kezdés tekintetében. Sosem éreztem.
Új év tél közepén?
Azt a tavasz hozza el, amikor minden ébred! Lágyul már, de nem éget a nap fénye. Csiripelni kezdenek a madarak, az első fecskék. Éled minden, mi is. Hisz mi is a természet gyermekei vagyunk. A génjeinkben van, ösztönszerűen érezzük, hogy most van feltöltődés, most kezdődik a pörgés.
Egészen addig valahol megragadok egy köztes állapotban. Előző év, de már új év… Itt is-ott is létezem, és sehol sem. Szóval, a tavalyelőtti év végén úgy döntöttem, a következő téli időszakban jobban erre fókuszálok majd. Hogy mi is zajlik, mit is tehetnék, hogy ne legyek egyszerre sehol, meg mindenhol.
Végül, borult minden, de menjünk időrendben. =)
Új a nap alatt BoBó. Tavalyelőtt novembertől csupán a szociális felületeken létezett, posztnyi szövegekkel, most meg már cikkek is vannak tavasz óta, amik jobban lekötnek, nem hagynak sok pihenőt.
A mostani december második hetére pikkpakk kipattant a fejemből a tudományoskedd – es Bolygó cikkek témái májussal bezárólag. Igen, minden hétre az új téma, poszt, netán ismétlés. Persze, ezeket lehet variálni, nem szent írás többségük időrendi megjelenése. Na, de! Ezzel a lendülettel el is hagytam a naptár szerinti 2022 – es évet. Ültem a kis noteszem felett, pörgetve a 2023 – as tervezetet és ámultam, hogy az egész éves cikkek harmadára megvannak a tervek, amire csak annyit reagáltam büszkén, nagy levegővel, hogy:
WOW!
Ennyi volt a nagy évbúcsúztatóm. Ekkor csapott meg kicsit a szele annak, hogy amúgy egy új év kezdődik.
Egyébként, a Karácsony is a Télapó előtti hétvégén talált meg, amikor is barátokkal főtereztünk. Fények, vásár, tömeg, forralt bor, pálinka, folytatás a karácsonyi dekorban úszó otthonukban.
Sosem éreztem ezt az új év, pihenés?, új „én” dolgot tél kellős közepén. Minden alszik még odakint. A nappalok már lassan hosszabbodnak, ezen felül semmi, de semmi az ég egy adta világon nem utal arra, hogy bármi is újjászületni, ébredni akarna legalább még 2 hónapig. És én sem vagyok kipihent, energiával teli.
Mert, amúgy az ünnepek, és az azok közti időszak a következőképp telt: 2 napom, és 3 fél napom töltöttem szociáliskodással. Nem panasz, örülök – némelyiknek -, hogy van kikkel, és van végre időm rájuk, erre a fajta agykikapccsal. 2x fél napot döglöttem csak úgy, amiből az egyik volt teljes pihi, a másiknál marketinget terveztem hébe – hóba. 3 nap BoBó volt cikkekkel, kutatómunkával, feed tervekkel, ahhoz képek készítésével. Sikerült egyszer este, egyszer reggel Törpével égbolton is csüngeni. Végre a pockaimra is volt annyi időm, amennyit igénylek (ők ennek kevésbé örültek =D ). Ünnepi és hétköznapi konyháskodások is voltak, mert vééégre van ingerenciám és energiám normálisabb ételt készíteni, amit ráadásul !frissiben! megehetek. Tudom: minek ez az úrihóbort?
Nem voltam magammal, csak úgy nem elmélkedtem, olvastam (magamnak, nem cikkekhez), néztem ki a fejemből, mentem el sétálni, és nem tettem rendet az otthonomban. Nem eresztettem le, nem töltődtem fel igazán. Attól függetlenül, hogy értékes, és minőségi módon telt el a megélhetési munka nélküli idő. Ezt tegyük hozzá, és borzasztóan hálás vagyok ennek a több, mint 1 hétnek, mert tavaly ez volt az egyetlen ilyen hosszú, egybefüggő szabadságom.
És ezzel rengetegen vagyunk így. Nekem BoBó, neked gyerekek, vagy városok közti ingázások a családok miatt, vagy munka, vagy bármi.
Aztán pakk: január, kelni kell, menni kell, teljesíteni kell.
Mert ünnepek voltak, nem volt munka (többségünknek, de nem mindannyiunknak), hát tessen tipptopp lenni, pörögni! Meg, hát: Új Év VAAAN! Ez egyenlő az új lendülettel!
…
Tudatosan készülve erre az „idény” állapotomra, néhány izgi, nagyon várós programot ilyenkorra időzítettem, január – március időszakra: CSOPA, LAM, Besztiék, első személyes találka egy szívemnek kedves instabaráttal…
Nem, a Starset koncert nem a kedvemért kerül megrendezésre ebben az időszakban. Sajnos… =D
Már Karácsony előtt 2 nappal megindult valami: Planetology partner lett a weboldal. A legnagyobb karácsonyi ajándék: ott kukucskálni a szakik asztalánál… =) Nem kis dolog, és felelősség. Nem lehetett lelőni. Most sem…
Aztán, még decemberben elküldtem két cikkem a The Starset Society – nek. ITT olvashatsz arról, kik ők, mik ők. Január első hetében érkezett a válasz, hogy az egyiket exkluzív tartalomként megjelentetnék.
…
Hát, hogy a szöszbe ne!
Alig örömködtem 2 napot, már indultunk is a Csodák Palotájába rengeteg élménnyel gazdagodni. Felemelő nap volt, rengeteg ingerrel. Az egyik véletlen szépsége az volt, amikor a Duna felett a hídról néztük a hegyek mögé bukni készülő Napot a fátyolfelhők mögött. A másik ilyenje, amikor már szülővárosomban a villamosra várva pittyegett a telefonom és megláttam a tweet – et az én szép exkluzív angol nyelvű SETI cikkem megjelenéséről a hőn imádott amerikai oldalon (magyar nyelven már ITT olvashattad).
Ki sem hevertem a nagy örömködést, már jött a következő történés: a Planetology megjelentetné a Campo del Cielo cikkem az oldalukon, ITT ni.
Hát, hogy a szöszbe ne!
És nem, ezt sem pihentem ki, mert aztán jött a hír, hogy mehetek építőkockákat asztaloskodni workshopra, Zero Waste módon egy jól tippelős, közösségépítős nyeremény keretében, amit a Tetovált Asztalos tart.
Hát, hogy a szöszbe ne!
És még a Besztiéknél nem voltam, a Light Art Museum és az Illúziók Múzeuma is fixálva, na meg a Starset koncert…
Szóval, új év, nem új év… Fogalmam sincs, mert egy olyan centrifugába kerültem, amiből halvány lilám nincs mikor fogok tudni kiszállni, vagy mikor dob ki magából, de kapaszkodom, igyekszem felvenni a tempót (inkább kevesebb, mint több sikerrel), és megtartani az alázatot, élvezni minden pillanatát és felkészülni a kiszállás utáni pangó szürkeségre.
Mert ilyen időszak után, biztosan némi melankólia fog majd el a történés mentes hetek miatt. Hogy, aztán milyen ez a hétköznapi módis túllendülés ezen az új év télen dolgon? Talán jövőre kiderítem.
De, az sem baj, ha nem… =)
