„Ha nincs meg a Társ, nincsen gyermek. A magam számára ez ilyen egyszerű. Ennek a döntésnek a következménye viszont közel sem. Maga a Pokol, mondhatni…
Nem, nem csak mondhatni. Ez tényleg maga a Pokol…
És még csak a kapujában állok, de be kell mennem, még mielőtt menthetetlenül a rabjává tesz. Tudnom kell mi van ott, hogy bárhogyan is kerülök ki onnan, élhessek.
Mert kikerülök, csak nem mindegy hogyan.”
Hát, kikerültem. Mikor és hogyan?
Fogalmam sincs. =)
A gyermektelenség rám való hatásáról korábban ITT írtam röviden, ám annál mélyebben.
Azon kevés elengedések egyike ez, ami észrevétlenül történt. Mert ilyen is van. Felkészül az ember, várja a sok kis és nagy küzdelmet, halált, mélypontot, vedlést, aztán a katartikus kisebb – nagyobb, majd végső feltámadást, felszabadulást egy hatalmas levegővétellel a hosszú fuldoklás után.
Egyik sincs. Csupán egy Ríviai Geralt – féle:
„Hmm…”
Ami néhány percre akaszt meg és az élet folytatódik tovább ugyanabban az érzelmi állapotban, ahogyan a helyzet konstatálása előtt voltam. Nem billent ki, nem hat rám annyira hogy elszoruljon a torkom vagy vállat rándítsak túlzóan érdektelenül. Egyszerűen, csak a helyére került.
Nem a süllyesztőbe. Szem előtt van, néha meg is akad rajta a tekintetem. Mintha egy polcon heverő faládika lenne. A maga egyszerűségével míves. Bármikor kinyitható, időnként kötelezően leporolandó, anyagából fakadóan ápolandó. Szeretettel, tisztelettel, törődéssel. Már félelem és remegő kéz nélkül tudok érte nyúlni, magamhoz ölelni, vele gyászolni, vagy éppen hálát adni neki. Vagy csupán hümmögni. Mikor, mit hoz ki belőlem tartalma.
Jó ideje azonban már a hümmögés van csupán, és a kíváncsiság, a vizsgálódás, hogy ez mikor történt? Hogyan történt? Átverés? Védekezés? Odázás?
Egyik sem. Egyszerűen csak megértem arra, hogy ez így történjen meg. Van, amiért sokat kell dolgoznunk, és a Mindenség összes istenének sem sikerül elengednünk. Van, amivel azonban időnként megajándékoz a Mindenség.
Nem lehetek elég hálás azért, hogy ezt, helyettem intézte. =)
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
[…] elmémnek ez az elképzelt ábránd, hogy időnként hidegen érzelemmentes az egész (ITT és ITT olvashatsz ennek a […]