PERSEIDÁK

avagy a Swift – Tuttle üstökös darabjai

Az üstökös egy olyan égitest, amit jég és por alkot. A Naphoz közeledve annak hője/sugárzása kezdi el olvasztani magját, aminek hatására gázok szabadulnak fel. Ez és a leszakadó porszemcsék alkotják az üstökös csóváját, fényét. A bennük lévő ilyen módon felszabadult anyagok meg a csóva színét. A testet elhagyó darabok a meteorok (amíg nem érik el a Föld légkörét, tehát az űrben vannak, addig meteoridák – nak hívjuk őket). Nevüket a radiánsuk – hoz eső csillagképről kapják, nem a szülőtestükről. Vagyis a látszólagos kiindulási pontjuk amelyik csillagkép felől látható, annak a nevét kapják meg. Általában.

A Perseida meteorraj a Swift – Tuttle periodikus (visszatérő) üstökös darabjai. Nevét Lewis A. Swift (1820. február 29 – 1913. január 5) amerikai csillagász és matematikusról, és Horace Parnell Tuttle (1837. március 17 – 1923. augusztus 6) amerikai csillagász, polgárháborús veteránról kapta. Egymástól függetlenül fedezték fel az üstököst 1862 nyarán.

Már a VIII. században megfigyelték Kelet – Ázsiában a meteorrajt, azonban szép lassan elfelejtődött. Lambert Adolphe Jacques Quetelet (1796. február 22 – 1874. február 17) belga csillagász, matematikus, statisztikus és szociológus jegyezte le először a ciklikusságát, és irányát 1835 – ben. Maga a meteorraj onnan kapta a nevét, hogy a Perseus csillagképben észlelhető a raj középpontja.

Szent Lőrinc könnyei – ként is emlegetik. Ő a római katolikus egyház egyik szentje, aki 258. augusztus 10 – én vértanúhalált halt a monda szerint. Persze, sokkal később lett összekötve ez a két esemény.

A Perseidák maximuma általában augusztus 2. hetének közepén teljesedik ki. Szabad szemmel észlelhető, leginkább a hajnali órákban. Optimális minél kevésbé fényszennyezett helyről kémlelni az égboltot. És minél többet kívánni, ha megpillantjuk őket. =)

Tiszta eget, Mindannyiónknak!

Be a Nerdy Bird!