December második hetén Svédországban jártam tavaly. 6 teljes napom volt – ezen felül 1 – 1 napot az utazás emésztett fel – felfedezni nem mindent. Az lehetetlen.
Az úgynevezett, hétköznapi helyeken nagyon nem fordultam meg Svédországban. Párszor kisboltokban, egyszer meg elvitelre kértem egy cappuccinot egy nagyon tündéri kávéházban. Odakint a szabadban és múzeumokban töltöttem minden időm. Na és a szállásokon. A tömegközlekedést is hanyagoltam, amennyire csak lehetett, mert látni szerettem volna a tájat, környéket, embereket. Ezek meg tömegközlekedési eszközről lesve annyira nem izgalmasak.
Ebbe a 6 teljes napba azonban sikerült szép akkurátusan besüllyeszteni kapkodás nélkül az alábbiakat:
Stockholm – Vasa múzeum, Viking Múzeum, Történelmi Múzeum, Nobel Múzeum, Kelet – Ázsiai Múzeum, Tudomány és Technika Háza, Nobel Park és egyéb külső helyszín, Skanzen, Smash Into Pieces koncert.
Uppsala – Egyetemi városrész, Gamla Uppsala – avagy a régi városnegyed múzeuma és sírhalmai
Takonykórral útra kelni
Indulás napján persze sikerült betegen ébredni… Az első 2 ott töltött nap tetőzött lázzal, utána stagnált a hazajövetelemig a takonyór a folytonos jövés – menésnek köszönhetően. Ez rengeteg energiám elvette sajnos, így esténként/éjjelente nem vállaltam a kinti bóklászást, pedig gyönyörű mindenhol az adott város, már csak alapfényekkel is, ünnepekre készülve meg pláne.
A Nobel napos, Nobel díjátadós helyszínen sem csüngtem aznap, és néhány Nobel – fényes installációt sem sikerült meglesnem, amik Stockholm különböző pontjain voltak elszórva Nobel hetén.
Időjárás
Ott létem előtt/után repkedtek a mínusz tizen, majdnem húsz fokok és bődület mennyiségű hó esett le.
Csendes, apró pelyhes hóesés kísérte végig kint létemet, -4 és 0 fok közötti nappali hőmérséklettel, viszonylagos szélcsenddel.
Az utolsó 3 nap kezdett erősödni a szél és lejjebb kúszni a hőmérő higanyszála.
Felettébb jól esett a szervezetemnek ez a fajta hideg. Az idő tájt itthon repkedtek a majd +10 fokok… Decemberben.
Néhol lábszáram közepéig ért a hó odakint. Utoljára, huzamosabb ideig gyerekkoromban jártam ilyen mennyiségű hóban. A szemnek is kellemes volt, ugyanis végig hófehér felhőtakaró borította az eget, így a napsütés nem tette vakítóvá a tájat. Bár… Néhol egybeolvasztotta a talajt és az égboltot nappal =)
Északiak és az időjárás
Itt térnék ki az Északi ember és a Természet viszonyára. Ezzel már Dániában is találkoztam, és majdnem sikeresen már az én zsigereimbe is beivódott abszolút tudatosan.
Ha esik, esik. Ha fúj, akkor fúj. Ha süt, akkor süt. Nem tudunk változtatni rajta.
A gyerekek attól még játszanak kint. Az északiak többsége attól még fut odakint. Az idősek attól még megteszik odakint a mindennapos egészségügyi sétáikat.
Ignorálják még a jeget is.
Nem fér a fejembe, hogy nem taknyolnak el a jégen nemhogy sétálva, de FUTVA.
F – U – T – V – A
…
Hát, én ettől életem végéig nem fogok magamhoz térni…
Persze tudom, a jó cipő. De az enyém is jó, mégis volt hogy néhány tükörjégen majd eltaknyoltam. Arra a következtetésre jutottam, hogy számukra a jég nem létezik, ezért a jég sem vesz tudomást róluk.
Ülj le, mert: alkalmaztam és nagyjából bevált. Ha még így is születek, és ebbe növök fel…
Az épületek tetejéről lehulló hótömegre a lehető legegyszerűbb dolgot alkalmazzák:
A fenti táblával jelzik a járda közepén, hogy menj a járda szélén, mert fejedre hullhat egy tetemes mennyiség és így jártál, mi szóltunk.
Imádom!
Közlekedés
Láttál – e már járdán hókotrót? És 3 hókotrót egymás utánban?
Eeegen, a járdára is felpattant egy hókotró.
Fennakadások voltak, de alig néhány vonalon, és teszem hozzá: lábszárközépig érő hónál, jégnél, folyamatos havazásnál. És ideig – óráig, nem napokig. Hihetetlen élmény, hogy ilyen időjárási körülmények között is gördülékenyen jár a busz, vonat/metro, autó, hajó (ami olyan), gyalogos. Hegyen, völgyön, tavon át.
És jártál – e már úgy, hogy nem megfelelő társaságtól vettél jegyet, pedig közölted úticélod és tömegközlekedési eszközöd?
Ez persze már a vonaton derült ki, a jegyellenőrnél, aki svédül megköszönte a jegybemutatást, majd gyorsan ledarálva szintén svédül pár mondatot már lépett is volna tovább. Angolra váltva kiderült, nem jó a jegy, legközelebb ne az uppsalai (UL), hanem a stockholmi (SL) közlekedési társaságnál vegyem meg.
Nem, nem büntetett meg. Akkor sem akart, amikor svédnek gondolt.
Van annyira intelligens felfogás, hogy feltételezte, ha már jegyet vettem – forma – forma árban – akkor nem bliccelni szándékoztam. Csupán be lett nézve a dolog.
Ééés, még a helyes jegyet sem kellett megvennem.
Ezt kapd ki…
Hozzáteszem: Északon az egyik legdrágább dolog a bliccelés… Drágább, mint tömegközlekedni, pedig az sem piskóta.
Iiiiimádom ezt a logikára való készséget!
Zebra
Ez külön kitételt érdemel.
A zebra, amolyan útmutató a svéd, napi rutinhoz szokott gyalogosoknak. Ha nem jön semmi, vagy a távolban gurul még az autó, simán átmennek a tilos jelzés ellenére.
Nem tötymörögve.
Az egyik legszembetűnőbb dolog számomra az volt, hogy határozottan mennek, sétálnak, haladnak a gyalogosok. Olyan, én féle tempóban közlekednek – aki ismer, most mosolyog -, célirányosan. Kivételek itt is vannak persze, ne aggódj.
Egy idő után én is „svédülni” kezdtem. Főként látva, hogy a még messzebb tartó, zöldet kapó autó még így is lassít, biztos, ami biztos alapon és még a dudára sem könyököl.
Mert, amúgy az segítene bármin is?
Ahol nem voltak jelzőlámpák… Az szintén utópia.
Megláttak méterekre sövény mögül az autóból és addig nem kanyaradott ki az autóval a sofőr, míg oda nem értem súlyos tizenmásodpercek alatt és át nem keltem a zebrán. Csak gondoltam, hogy na majd ott messzebb a zebrán átkelek, és megálltak az autók. Hiába intettem nekik hogy menjenek, nem értették. Nem is kaptam vissza villogást, hogy „hajrá, hajrá, keljek át”.
Én éreztem magam kényelmetlenül, hogy nem kelek át csak úgy egy zebrán, holott legalább 3 – 4 autó kényelmes tempóban átcsutranna rajta, míg én egyáltalán a zebrához érek.
Megpróbáltam nem megszokni, mert itthon ez…
Amúgy biciklin is gurultak, de feltűnően kevesen. Azért van egy határa a lábbal hajtott két keréknek és ez odakint nem a jég, meg a hideg, csupán a hó.
Emberek
Olyan sok interakcióm nem volt a földikkel. Ami akadt, az viszont kedves, udvarias. Büszkék a hazájukra, szeretnék, hogy jó élményekkel távozzanak tőlük.
Nem tudom, ez milyen lehet, mert én hezitálva, lesütött szemmel, mindent is eláruló nem pókerarccal ejtettem ki saját hazám nevét, amikor kérdezték honnan is teremtem hozzájuk.
Készséggel igazítanak útba még az éjszaka közepén is látva tanácstalanságomat, és szabadkoznak, hogy sajnos ilyen a környék, eltévedős, sajnálják. Holott több száz éve épült utcarendszerről beszélünk…
Jó tanács: el ne indítsd a GPS – t a kiválasztott útvonallal, mert újratervez folyamatosan és olyan szűk utcák akadnak Stockholmban, hogy körbe – körbe jársz mindenfele, csak arra nem, amerre kellene. Csak nézd meg a lehetséges opciókat és indulj el, a te helyzeted figyeld, meg hogy a csíkon maradj.
Nagyítva. Nagyon nagyítva.
Mert például itt találod Svédország legszűkebb utcáját is, a maga 90 centiméteres szélességével…
Sok sikert!
Öltözködés
A legendás svéd stílus.
És valóban. Nem virít az arcodba a majdnem teljes ruhaanyagot betakaró márkajelzés, ilyen olyan minta feltűnő színnel. Semmi rikító színkavalkád, amitől persze tagadhatatlanul egyhangú az embertömeg. Praktikusan elegáns, ha röviden kellene jellemeznem. Persze, a téli öltözettel találkoztam.
Megvan a két véglet: a bokáig vastag kabátban eltűnt, vastag sapis svéd nő, és a nájlonharisnyás, mini – szoknyás/nadrágos. Nagy általánosságban a férfiak szövetkabátoznak félcipővel, valami lezserebb, de sportosan elegáns nadrággal. Még, ha rajtuk is a sál, leginkább csak dísznek…
A nők általános viselete azért a hosszabb, vastag kabát, mégis olyan vékony nadrággal alattuk, amit mi itthon nyárinak titulálunk, és inkább azért vesszük fel a 40 fokban, hogy ne égesse rommá a nap a bőrünket, amitől csak még inkább emelkedik a hőháztartásunk és egy légy szárnycsapása is meglobogtatja. Persze, fele arányban a kabát nincs összehúzva. Alatta csupán laza őszi pulcsi, vagy hosszú ujjú blúz, a sál itt is csak dísznek…
Mind emellett közmondás az országban:
Nincs rossz idő, csak rossz viselet.
És tényleg. A fenti viselet a nagyvárosi, ahol melegebb a hőérzet. Északabbra, vagy 2 nagyváros közti részen azért már náluk is előkerül a gyapjúkesztyű és társai. Főként, ha kinti program van.
Múzeumok
Azt mondom: legendásak.
Az én szemszögemből tekintve legalábbis mindenképp. Minden kiszemeltemre nem volt idő, így rangsorolnom kellett mi férhet bele a kint létbe, melyik nap és hogyan. Főleg, hogy a múzeumok átlag nyitvatartása 10 vagy 11 órától 16 vagy 17 óráig tart. Van, ahol csak 15 óráig. Egy szem megmentőm a Tekniska múzeum volt (A Tudomány és Technika Háza), ami este 10 – ig tartott nyitva. Így nagyon hatékonyan kellett gazdálkodni az idővel, és tartani a menetrendet. Utóbbi egy helyen majdnem megborult…
Sigtuna városában majdnem elengedtem a másnapra tervezett Kelet – Ázsiai Múzeumot Stockholmban. De a takonykór miatt az akkor már szelesebb időben, nem tudtam volna élvezni a kis város szabadtéri, komolyabb felfedezését, így végül maradt minden a terv szerint.
A legkisebb múzeum leletei is izgalmasak és gyönyörűen vannak installálva. Interaktív feladatok várnak néhol, van ahol a kiállított tárgyak közt tartanak kézműves vásárt és a svéd feliratok mellett, angolul is ki van írva mit is látsz, és mi is a története. Hihetetlen élmény.
A Történelmi múzeumban több száz éves faragott ládák elkerítetlenül, szabadon hevernek a falak mentén. Ehhez bizony kell egyfajta értelmi kultúra, ami a jelek szerint megvan még a turistáknál is, hisz mindegyik friss akármiktől mentesen sértetlen.
Hihetetlenül érdekessé tesznek egy olyan hajót is, amely sosem volt alkalmas arra, hogy hajózzon. Bizony, a Vasa hajó, ami vízre bocsájtáskor azonnal elsüllyedt. Mégis a kifeszített hatalmas fővitorla darabja, a tárgyak, maga a hajó, a története…
Tálalhatnák a kudarc szemszögéből, vagy mehetett volna a süllyesztőbe, vagy maradhatott volna a kikötő mélyén. Ám nem tesznek mást, csupán történelmi hagyatékként megosztják a nagyvilággal történetét, állagának megóvásának hogyan – ját (ami szuper tanulmányozási lehetőség) és kiemelik grandiózusságát, ami tagadhatatlan tény. Ahogyan a mestermunka is, amit a faragók, hajóácsok végeztek. Függetlenül a mérnöki munkától…
Így állnak az általam felkeresett összes múzeumban az ott bemutatott történelmi darabokhoz.
Marketing, figyelemfelkeltés, érdeklődés fenntartása: csillagos ötös.
Lehetne még nagyok sok apróságról beszélni, talán majd a következő bolyongásban fogok is, bár ott a három városról szeretnék külön – külön szót ejteni. Egyelőre azonban legyen elég ennyi információ. Meg annyi, hogy bármikor szívesen visszatérnék az eddig felfedezett helyekre, utcákra. =)
A KÖVETKEZŐ RÉSZ: Útinapló – SVÉDORSZÁG II.
[…] svédországi utazásomról kezdtem írni múlt héten az Útinapló – SVÉDORSZÁG cikkben. Azonban annyi élmény van, hogy nem fért egy darab cikkbe minden. Íme a folytatás. […]
[…] Nobel nappal, Smash koncerttel, viking történelemmel, múzeumok garmadával. Többek közt. ITT meg ITT számoltam be […]