Borzasztóan kevesen értik meg, hogy nekem a munkába menet és a munkából jövet egyfajta felkészülés és leengedés.
Napjaim egyetlen zavartalan, önmagammal való léte: az utazás.
Na meg, emlékszel, hogy mennyire szeretem az utazást? ITT olvashattál róla.
Nem szeretem a társaságot olyankor, nem is igénylem. Reggelente még bőven alfa állapotban létezem. Nehezen ébredő vagyok, ideális a 1,5 – 2 óra kóválygás, készülődés, rendszerindítás. Na, hát erre nem szánok időt munkanapokon. Indulás előtt 20 perccel kelek, ha nagyon ki vagyok ütve. Ha nem, akkor 1 órával a pockok miatt. Jó úgy indítani a napot, hogy smúzolok velük. =)
Szóval, még bőven alszom, mikor utazom. És kiborító, ha a reggeli kómázásomat, olvasásom, írásom, alfa hullámban úszó elmélkedésemet bármi is megzavarja addig a pontig, míg belépek a munkahelyre (vagy le nem telik az a bizonyos átlag 1,5 óra). Utána mindegy, munkahely, jó részemet kint hagyom az utolsó forduló előtti „ÉSZKIJÁRAT” – os falfestésnél a betonkerítésen.
Fárasztó tartani a buborékomat, visszapattintani azokat, amik teljesen feleslegesen kiborítanának, de azért bántanak, mert na. Hülyeségek, valóban bántóak, nem érdekelnek, estébé. Na meg, az energiavámpírok…
Megvan a kép a kint cigiző Ben Affleck – el?
Minden egyes nap úgy lépek ki a munkahelyről. Csak már nem dohányzom, így fejben játszom le ezt a részt. Szóval, ha nekem még hazamenet is tartanom kell magamat, kedvem lenne zokogni…
Munka után szeretem, ha lecseng minden benti dolog, hogy mire hazaérek, ne legyen visszhangja semminek, de semminek. Tudjak csak és kizárólag a saját dolgaimra, buborékom visszatöltésére koncentrálni. Éles határvonal van a munka és a magánéletem között. Csak és kizárólag olyan munkákat választottam, amit nem tudok és nem is lehet hazahozni, csupán ott, a helyszínen elvégezni.
Ez most már különösen fontos, BoBó miatt.
Az idő kérdését taglaltam már EBBEN a bejegyzésben. Minden, de minden perc kincs főleg akkor, amikor nincs toppon az agyam és az energiámat sem sikerült megvédenem.
Úgyhogy, a reggeli mufurckodásom, ha idő előtt hozzám szólnak, rám néznek, gondolnak, és a hazafele rohanásom preferálása egyedül, nem azért van, hogy bárki lelkivilágába is tapossak.
Azért van, hogy az enyémet egyensúlyban tartsam, ezáltal a tiédet se sértsem meg.
