tűz
A minap éppen a BoBó – val való foglalatoskodást fejeztem be, lélekben már az időben eléggé megcsúszott vacsorámat készítettem, és készültem az esti koreai sorozatomra, amikor szirénák hangzottak fel valahol a városban.
Ilyenkor a panelesek – legalábbis én és szülőm – már fülelni kezdenek. Megfeszülnek az izmok, főleg amikor a sziréna hang közelít. Ahogy egyre hangosabban hallja az ember, úgy készül egyre inkább felpattanni, és rak össze a fejében egyre több mindent, mihez is kell nyúlni, ha menni kell.
Aztán alkalmunk adódott élesben is megtapasztalni a „Hogyan tovább?” – ot:
A szirénák egyre hangosabbak lettek.
Tűzoltók.
Elérve a maximum hangerőt stagnálni kezdett, nem halkultak. A ház mellé fordultak be, egy rendőrautó a ház elé. Szülőm már szagolt is ki a folyosóra, a lépcsőházba.
Itt bizony füst van, erős.
Mivel velem is, vele is lakik egy törpehörcsög, a sorrend egyértelmű:
- előkapni a hordozót
- a lakóját belenyomni egy kis nasival, friss zöldséggel az útra
- hosszabb távra a főeleségből egy már összekészített nagyobb adag eltesz
- cipő, kabát
Szuper! Nem volt 1,5 perc a művelet.
Aztán, amíg nem szólnak, hogy menni kell, további pakolászás.
Egy műanyag kerék, ha sikerül elkeríteni egy részt valamelyik barátnőnél – ahol éppen csövezni tudunk – akkor kicsit tudjanak tekerni. Egymás után, szigorúan, frissen elmosott kerékkel használat után. Szigorúan. Akkor már bújó, hogy el is tudjon bújni 2 tekerés között. Homokfürdő, a tiszta, ápolt bunda végett. Nálunk, üvegtároló van elfektetve a lakjuban, így csak kupakot kell rátekerni és mobilis is a homokfürdő.
Ja, hát amúgy telefon és töltő. Nekünk embereknek.
Vizestálka. Van egy nagyobb kiürült homokfürdős vödör is. Abban éjszakázhat, nagyobb mint a hordozó, kényelmesebb átmenetileg. Akkor már nasi, gyorsan dobjunk be nekik mindenből is egy kicsit egy műanyag dobozba.
Ja, egy hajgumi. Tablet. Nekem.
Gyapot, ha netán hideg van az akárhol. Csináljon abból fészket magának. Extra alom akkor már.
És lassan egy – egy komplett, luxus mobilkecó össze is lett rakva az Aprónépnek.
Magunknak persze semmi…
Nem lett kiürítés.
Sem semmi. Az online tér szerint nem is történt itt semmi. Vagyis, említésre méltó. Tehát katasztrófa. Vagyis, valaminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Az esetnek egy tanulsága van és egy megdöbbentő hiánya (számomra legalább is).
Tanulság
Szülőmmel jól vizsgáztunk. Az Aprónép jól vizsgázott. Kézhez szokott haspókok lévén pikkpakk kézbemásztak (persze este volt már, éberek voltak), és bár tiszta ideg volt mindkettő mindvégig, nem veszett oda a bizalom a közel 1 órás külön – külön, saját hordozóban való dekkolás alatt.
Gyorsaságunk legfontosabb része, a már előre alommal feltöltött, lakjukhoz közel tartott hordozó volt. Minden pockunknál a szabály: a hordozójuk egy tégely alapeledelükkel és alommal feltöltve bekészítve legyen.
Pont ezért. A panel egy szuper (nézőpont kérdése) területkihasználóan sok embernek otthont adó épület. Sok szellőzővel. Pincétől tetőig nyitott, osztatlan szellőzővel. Liftakna, szemétledobó, a minden lakáson egy ponton átfutó szellőző. A legszebb példa a tóba dobott kavics hatására.
Időnként kérdés volt önmagunk felé, mit mentenénk ilyen esetben?
Most jöttem rá, hogy ennek a kérdésnek az időnkénti ismétlése azóta nincs, hogy kisállat van mellettem. Nem, nem jutott eszembe Törpe a teleszkóp. A tablet igen BoBó miatt. Törpe mindennek a végén jutott eszembe, és nem győztem mea culpa – zni, hogy elfelejtettem ami persze közel sem személyes ügy. =D
Amúgy 1 órán át dekkoltunk készenlétben nagyjából. Van erre valami tájékoztató, hogy mennyi az az idő, aminek elteltével már nem fognak kizavarni az éjszakába?
Innen jön a …
Hiány
Méghozzá a tájékoztatásé.
Egyértelműen nem fogok rohangálni egy tűzesetnél, amiről azt sem tudom hol keletkezett, mekkora, milyen, van – e tűzveszélyes, belobbanó, berobbanó anyag a közelében, és a többi, hogy megtudjam, mi a helyzet.
Az is egyértelmű, hogy nem a dolgukat végző tűzoltók egyikétől várom el, hogy emeletenként tájékoztasson. Mert a tájékoztatás ilyen formáját viszont elvárom. Tudod: „Fizetem az adót!” féle melldöngetés és úgy hiszem jogosan.
Tőlem hangszóróban is megtörténhet, de had ne kelljen feleslegesen haptákban állnom, riasztanom egy – két ismerőst, hogy ha arról van szó, dekkolhatunk – e náluk, mert teljes sötétségben vagyunk hagyva.
Se arról, hogy nyugalom, nem kell elmenni, sem arról, hogy elvonultak a tűzoltók nem értesített senki. A rendszert látom hibásnak.
Az otthonunkról van szó, rólunk, a szeretteinkről, egy nagyon lényeges „Hogyan tovább?” azonnali és közeli jövőre való felkészülésről…
Megérdemeljük, hogy azonnal tudjuk: aggodalomra vagy nyugalomra éppen nincsen semmi ok.
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
