A Manhattan – terv sikerességének következményeként vetettük be élesben a világ első két atombombáját, amely elhozta a II. Világháború végét.
És a nukleáris korszak kezdetét. Nem sokra rá pedig, a hidegháborúét. Ami viszont a NASA születéséhez vezetett.
Hiroshima és Nagasaki után egy darabig mellőztük az ilyen típusú bombákkal való foglalkozást, ám 1949 – ben a Szovjetunió végrehajtotta a saját kísérleti nukleáris robbantását, ezzel vetve véget Amerika „atommonopóliumának”. Mind emellett 1957. október 4 – én a Szovjetunió juttatta fel az első űreszközt, ami Föld körüli pályára állt: a Szputnyik – 1 – et. Amerikának ez súlyos érvágás volt. Ám ennek végeredményeként született meg hivatalosan a NASA 1958. október 1 – jén.
Később – a Kaktusz – kráter után néhány hónappal -, egy 1958 novemberétől 1961 szeptemberéig tartó atommoratóriumnak az USA, a Szovjetunió, és az Egyesült Királyság között, a Szovjetunió vetett véget: folytatták a további kísérleteket.
Szárazföldön, vízen és vízben már voltak tesztek a világháború után, kizárólag kísérleti jelleggel. És erődemonstrálásként…
Ezeknek a kísérleteknek amerikai részről a Csendes – Óceán – i térség adott otthont. Itt található a Némó – pont is egyébként, bolygónk űreszköz temetője, amely lakott területektől távol van.
Starfish Prime
A Fishbowl hadművelet 5 magas légköri nukleáris tesztet foglalt magába. Ez egyike volt azon kísérleteknek, amik bolygónk atmoszférájában, az égben zajlottak. A Starfish Prime a legnagyobb volt mind közül a csendes – óceáni Johntson – szigettől 31 km -re. Vagyis… a második.
Az első ugyanis 1962. június 20 – án sikertelen volt. A kilövés után kevesebb, mint 1 perccel a bombát égbejuttató Thor rakéta hajtóműve leállt, így 10 km – es magasságban semmisítették meg a bombát. A rakéta és szerkezet darabjai rádióaktív törmelékként hullottak vissza az óceánba és a szárazföldre.
1962. július 9 – én viszont sikerült feljuttatni az 1, 45 megatonnás bombát, amit ereszkedés közben 400 km – es magasságban robbantottak fel.
Hawaii – on is láthatóak a voltak a robbanás fényei, ami több, mint 1 400 km – re található a robbanás helyszínétől. A robbanás vonzata egyfajta EMP – ként (Elektromágneses Impulzus) működött. A fényei, meg mint a napszél által generált Aurora.
Hawaii – on rengeteg elektromos műszerben tett kárt: a telefonos szolgáltatás nagy részében, riasztó berendezésekben, lámpákban, stb. A 2000 km – re fekvő Új – Zélandon is okozott károkat az elektronikában.
A Van Allen – öv a Földet körülvevő elektromos részecskékkel teli dupla réteg. Fogságba ejti többek közt a napszélből áramló részecskék többségét. Meg azokat a részecskéket is, amik tőlünk kerülnek oda…
Ezzel a robbantással ezt az övet mesterségesen megerősítettük, és létrehoztunk egy újabb sugárzási övet. Műholdjaink mentek tönkre, például a világ első kommunikációs szatelite a Telstar, amit a kísérleti robbantás másnapján, 1962. július 2 – án lőttek fel. Eljutott a kiszemelt pályára, ám a tervezettnél sokkalta percéletűbb volt.
Robbantás a Hold felszínén
A Szputnyik – 1 pályára állása után, még 1957 – ben Teller Ede javaslatára megszületett az A119 – es projekt, amely arról szólt: robbantsunk atombombát a Holdon, egyet meg a közelében azt vizsgálva, hogyan viselkedik ennek hatására égi kísérőnk.
Az erre létrehozott csoport tagja volt Carl Sagan is, aki a tudományos számításokat végezte, miszerint mindez lehetséges – e. Pontosabban: veszélyes szinten befolyásolná – e a radioaktív por Földünket.
A nevével már találkozhattál itt az oldalon például a SETI és a Voyager cikkekben.
Carl Edward Sagan (1934. november 9 – 1996. december 20) amerikai csillagász, planetológus, biológus, asztrobiológus, békeaktivista volt. A NASA tanácsadójaként is dolgozott. Köze volt az Apollo – program – hoz, néhány űrszondához, az ő ötlete volt üzenetet kiküldeni a szondákkal a világűrbe, és még nagyon, nagyon, de tényleg nagyon sok és agyeldobós dolgot felsorolhatnék. Igazi úttörő volt. Szívügye volt a tudományt népszerűsíteni, és a SETI program.
Az ő regényéből készült a Kapcsolat című film is. =)
Egyébként, az oroszok is hasonlóra készültek a hírszerzők szerint. Így Amerika mindenképpen akkora bombát szeretett volna robbantani, amelynek fénye, gombafelhője a Hold felszínébe csapódva még a Földről is látszik. Ezzel üzenve nem csak a Szovjeteknek, hanem az egész világnak.
Minden számítás alapján a terv papíron sikeresen kivitelezhetővé vált 1959 – re. Egy 1,7 kilotonnás bombát juttatnak volna fel, mert ennél nagyobb bombát nehezen tudtak volna akkori technológiával az űrbe küldeni. A Hold aktuálisan árnyékos oldalába irányítva, a becsapódás következtében a Napunk megvilágította volna a gombafelhőt, így az látszódhatott volna a Földről nézve is.
Azonban a programot végül törölték. Egyik szempont a közvéleménytől való félelem volt, míg a másik: ha embert akarnak küldeni a Holdra, mi lesz a nukleáris szenyezettséggel? Hogyan hat majd rá? Hogyan befolyásolja a további Hold – kutatásokat?
1959 januárjában viszont úgy döntöttek, leállítják a projektet. Ennek több oka is volt: féltek a lakosság negatív reakciójától, valamint attól is, hogy nem találják el az égitestet, így a rakéta a Földre visszatérve egy ismeretlen helyen dobbanna fel.
Az A119 – es projekt 40 évig volt titkosított. Csupán 2000 – ben került nyilvánosságra, mert kiszivárgott.
A hírek, amik szerint a Szovjetek is erre készülnek igazak voltak. Ám az egyetlen dokumentum, amit erről találtak egy évvel későbbi dátummal keltezett, mint ahogyan erről „pletykálni” kezdtek Amerikában. A Szovjet projekt 1958 – ban jött létre, és több fázist tartalmazott: elérni a Holdat, szondát küldeni a Holdra, embert küldeni a Holdra, majd atomrobbantást végrehajtani a Holdon.
Az amerikaiak inkább a holdraszállásra összpontosítottak végül. 1963 – ban aztán törvényt hoztak létre a nukleáris tesztek részleges tilalmáról. Majd 1967 – ben megszületett Az űrtörvény (röviden ITT olvashatsz róla), mely szerint a világűr mindenkié, egy ország, nép sem birtokolhatja, uralhatja. Odakint a béke az úr, és ehhez bizony nagyon sok mindent jogszabályba kell és kellett foglalni, és mai napig az űrkutatás fejlődésével új paragrafusok jönnek létre. Ma már több, mint 100 ország írta alá az egyezményt.
Hosszú idő és rengeteg teszt vezetett odáig, hogy ma már nem robbantgatunk odafent. Álljon itt egy video a kezdetektől 1998 – ig terjedő nukleáris kísérletek helyszíni és időrendi összefoglalójáról:
Be a Nerdy Bird!
ATOMBOMBA A VÍZBEN
Amennyiben tetszett a cikk és van Instagram fiókod, kérlek nyomj egy szívet visszajelzésként az alábbi posztra. =)
