Ehhez a cikkhez konkrétan át kell rágni magad a Bolyongó blog néhány eddig megjelent szösszenetein, ahhoz hogy értsd a konklúziót.
Az alcímekre kattintva eljutsz az eredeti bejegyzésekhez.
BOOM BOOM LEMON ÉS ÚGY TENNI
Tanulok alapozni. Na nem ivászatról van itt szó, kérem szépen! Okosan inni már régóta tudok.
A baráti vonalon gyakorlom. Mindig is nagy hévvel vetettem magam az emberi kapcsolatokba, amivel megijesztettem másokat. Ehhez hozzájött a geek – es, nerd – ös, személyiségem, aki mindig azt mondja, ha a céljáról kérdezik: boldognak lenni, szabadnak. És ennyi. Ezzel a válasszal csupán nagyon kevés embert nem akasztottam, döbbentettem meg.
Ha meg örülök, akkor nagyon örülök, mert hát örülök és ezt mindenkivel meg akarom osztani túlbuzgón, őszintén. Ilyenkor már azt szokták gondolni, hogy kiosztom az öribari titulust, vagy eljegyzésről álmodom. =D
Ez az a pont, amikor bizton megtudom, hogy a szavaimra konkrétan nem figyelnek, mert azokat nem köpködöm csak úgy, mint például a szeretlek.
Visszatérve, nehéz ezt a kettőt elérni, kérem szépen. Az, hogy valaki teljesen átadja magát az adott pillanat érzelmének, amibe Téged is be akar vonni/Veled is meg akarja osztani, nem jelent hosszútávú befektetést. Azt sem jelenti, hogy bejutottál a várba. Ne gondold túl, csupán én jöttem ki.
Ez olyan, mint amikor a férfi kinyitja a nőnek az ajtót, előreengedi és a nő visszamosolyog. Egyik gesztus sem rejt az esetek nagy többségében többet, mint ami. Udvariasság, figyelem, hála. Baj van, ha minden ilyenbe többet látsz. Az meg még nagyobb baj, ha minden ilyen mögött több van, mint ami.
Mindeközben a világ terheit is cipelni akarván, mindent is meg akarok oldani, mindenkit is fel akarok ébreszteni és minden rosszat megszüntetni. Mindemellett: nő. Ne irigyelj…
Nem tudnak hova rakni, érdemben mit kezdeni velem. A „normális” emberek közt túlságosan geek, nerd vagyok. Utóbbiak közt túlságosan normális. A rendszer részeinek lázadó, naiv söpredék. Mjó, ez így erős szó, de amúgy igaz. Furaságom nem tesz ám butává, a nonverbális kommunikáció is kommunikáció.
Freaky geek, szoktam volt mondani. Baromi menő dolog ám amúgy ilyennek lenni! Ilyennek születni, nem ilyenné válni.
NE VÁLJ ILYENNÉ!
Mert egyben hihetetlen magányos út ez határmezsgyéken, itt is – ott is létezve, és nem létezve egyaránt. Egy darabig érdekes mindenkinek, de hosszútávon tényleg nem tud ezzel mit kezdeni az átlag. Ne, ezt a szót most ne értsd félre, és ne vedd negatívumnak!
Szóval, óvatoskodom. Ezer és egy dologhoz tudtam volna hozzászólni, tanácsolni, megvitatni, mint valami fejlesztő, segítő, adott szituációt jól ismerő. Elhívni, ráírni, hogy több idő legyen megvitatni, a témát, amibe nagyon belemerültünk. Most hátratoltam a szeretet(figyelemkhm)éhes ego – t. Hagytam, hogy a Mindenség intézkedjen, tolja elém a lehetőséget, amíg én megfigyelek. Leginkább akkor véleményezek, lépek a másik felé, ha ő akarja. Nem rontok ki a várból, és nem célom megmenteni, terelgetni senkit sem.
Holott de! =D
Ehhez azonban fel kell ismerni a másik érzelmi- és tudatszintjét, aztán hozzámérten ajtókat mutatni. Amennyiben van rá igény mindkét oldalról. Visszatekintve bizony részemről is van olyan, akit nem is tudom miért akartam bevonni bármibe is. Mja de: szeretetéhség, jófejség, egosimogatás. Ha mélyen magamba nézek.
Ez a fajta óvatoskodás nem is olyan rossz dolog. Hagy időt arra, hogy kiforrja magát a dolog és tisztább fejjel rálátva lépünk szintet a másikkal/másokkal, vagy döntünk amellett, hogy mégsem.
Jó, hát persze elkap még a buzgóság, de idő megtanulni csukott szemmel, hol van a létező, ám eddig nem is használt út. Olyan ez, mint az izommemória: ha egyszer megtanulod, zsigerből megy.
APA
Van, aki nem tudta/tudja, hogyan halt meg édesapám. Azzal, hogy megírtam ezt a cikket, nincs több titok. 22 év láncait dobtam le. 22 éves titoktól szabadultam meg, ami nagyon jelentős élménytől szakított el. Vagyis azt hittem, hogy ez tart távol. De nem, lett volna más indok, más részről, hogy távol maradjak az egyetlen embertől, akiben ugyanúgy apám vére folyik: a húgomtól, a féltestvéremtől.
Nem. Nem vagyok hős. A gyerek volt az, aki ennyi éven át magában tartotta, vállalta a csendet. Túl hamar, túl korán. Én az a felnőtt vagyok, aki nem bírta elviselni már, hogy a gyerek tovább vigye ezt, cserébe ő lesz a mumus. Ő viszi tovább teljesen más formában, mint következményt. Más fajta teher, ezzel együtt tudok élni. És, ha jön majd a kérdés, az igény a válaszokra, vagy csak gyűlölni akar engem a húgom, végre őszintén beszélhetek erről, falak nélkül.
Szabad lettem.
Más vonatkozásban azonban valami még van idebent. Amióta megszületett a cikk apáról, minden egyes alkalommal túlságosan is hat, kilengek érzelmileg, ha róla van szó. Talán kivetítek magára a szóra, magára a szülőre valami olyat, ami nem is ő volt. És ennek a hiánya fájhat. Nem tudom, vizsgálandó dolog. Talán a bennem élő kisgyerek most meri elengedni magát és igazán gyászolni az apját, saját magát (mert amúgy ez elmaradt, jövök rá, miközben leírom) és, hogy feloldozást nyert felnőtt énem által.
A GYEREK
A puding próbája az evés. A Beszti Csodababája lehetőséget adott erre. Már fűt – fát tanít, és nem is tud róla =)
Igyekeztem figyelni magamat, az érzéseket, amiket saját oldalról, belőlem hoz felszínre ez a csepp kisasszony.
Elég nehéz. Nem, azért, amire gondolsz, vagy én is gondoltam. Hanem azért, mert annyira beterít a kis lényével, hogy nem tud az ember másra figyelni, fókuszálni, csak is rá. Csak arra, amit kap tőle, és arra, amit adni szeretne neki tudatosan és tudattalanul egyaránt.
Nyugalmat, harmóniát, örömöt, biztonságot. Megtölteni, életben tartani, erősíteni azt a bizonyos védőbuborékot. =)
Különösebb érzelem tehát nem kerített hatalmába azzal kapcsolatban, hogy nekem kilátásom sincs szülővé válni. Talán enyhe melankólia, de abban sem vagyok biztos, hogy ez magától jött és nem én erőltettem magamra, hogy mihamarabb feloldjam ezt a fajta szorongást végleg. Vagy nincs itt az ideje ezzel foglalkozni, vagy észrevétlen mögém került ez a csomag a nagy farkasszemezések közepette. Erre, majd az idő fog válaszolni. Így elengedtem az ezzel való foglalkozást.
Feloldások, tanulságok, fától az erdőt felismerés. Egyre izgalmasabb ez a boncolgatás! =)
Follow the white Rabbit!
